Az eljárás célja: A váll ütődéses szindrómája (impingement syndróma – mely során a bizonyos mozdulatokra a felkarcsont nekiütődik az akromionnak /a lapocka hollócsőr nyúlványának/) következtében jelentkező fájdalom csökkentése és mozgáskorlátozottság javítása oly módon, hogy az itt futó ín és a felkarcsont rendelkezésére álló teret megnöveljük.

Az eljárás technikája: Az akromionplasztikát rendszerint vezetéses (plexus) érzéstelenítésben, ritkábban altatásban végezzük (lásd anaesthesiologiai tájékoztató, beleegyezés). A műtét a váll arthroszkópiájával (tükrözésével) kezdődik, amely során felmérjük az ízület állapotát, megtekintjük a rotátorköpeny mindkét oldalát esetleges szakadás fennállásának tisztázása céljából. Amennyiben az izomzat teljes vastagságát érintő szakadás nincs, arthroszkóposan elvégezzük az akromionplasztikát. A váll hátsó, oldalsó és esetenként elülső részén bevezetett műszerekkel először a hollócsőr nyúlvány alsó felszínén tapadó, feszes szalagot választjuk le, majd a csontos nyúlvány első-alsó részéből távolítunk el kb. 5-6 mm-nyi csontot, megnövelve így a csont alatti teret, amely az itt futó ín panaszmentes működéséhez szükséges. Amennyiben arthroszkóposan valamilyen oknál fogva nem érhető el megfelelő tér-növelés (decompresszió), nyitott feltárással folytatjuk a műtétet: A váll elülső-oldalsó területén ejtett kb. 5-8 cm-es metszésből – a delta izomzat rostjait szétválasztva, kis területen leválasztva azt a csontról – feltárjuk a hollócsőr nyúlvány alatti területet. A lapocka hollócsőr nyúlványáról leválasztjuk az ott tapadó feszes szalagot, és a csont elülső-alsó részéből vékony, többnyire degenetarívan megvastagodott kb. 5-6 mm-es csontos réteget eltávolítunk, megnövelve így a rotátorköpeny rendelkezésére álló, korábban beszűkült teret. Gondos vérzéscsillapítást követően a sebet varratokkal zárjuk be.
Mind arthroszkópos, mind nyitott műtét esetén a műtét végén a műtéti területre vékony műanyag csövet vezetünk, melyen keresztül a műtét után, szükség esetén fájdalomcsillapítót lehet beadni, és a műtét másnapján meg lehet kezdeni a válltornát. Az arthroszkópia során ejtett kicsiny bőrmetszéseket rendszerint nem szükséges varratokkal zárni, nyitott műtét esetén gondos vérzéscsillapítás után varratokkal zárjuk be a sebet. Műtétet követően a vállat levehető kartartóban rögzítjük néhány napig. A kartartó elhagyható, amint a beteg nem igényli azt. Műtétet követően többnyire 2-3 napot szükséges kórházban maradni, ami alatt a műtéti fájdalom jelentős mértékben csökken, és a beteg megtanulja az otthon végzendő válltornát. Kontroll vizsgálat kb. 6 héttel a műtét után esedékes.

Az eljárás esetleges veszélyei: Műtétet követően felléphet a seb fertőzése, vérömleny (haematoma) kialakulása, illetve az izomzat letapadása következtében a mozgásbeszűkülés, mely a válltorna során rendszerint oldódik. Ritkán előfordulhat ér- és idegkárosodás. Vérrögösödés (thrombosis), vérrög beékelődése a tüdőérbe (tüdőembólia) a felső végtagi műtéteknél rendkívül ritka.

Az eljárás elmaradásának esetleges veszélyei: A vállfájdalom további fokozódása, a mozgásterjedelem jelentősebb beszűkülése. Kialakulhat a rotátorköpeny szakadása. Ha esetleg későbbiekben mégis sor kerül a műtétre, a műtét eredményessége csökkenhet és a szövődmények kialakulásának esélye növekedhet, illetve az időközben esetlegesen kialakult szakadás következtében nagyobb műtét végzése szükséges.

Más kezelési lehetőségek: Fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedése, lokálisan adott steroid+fájdalomcsillapító injekció adása, fiziotherápia, gyógytorna, reumatológiai és gyógyfürdőkezelés, tehát összességében az un. konzervatív (nem műtéti) kezelési lehetőségek. A műtét elvégzése akkor javasolt, ha ezen eljárások tartós javulást nem eredményeztek.