Az eljárás célja: A váll ismétlődő elülső-alsó ficamának és az ezzel járó fájdalomnak a megszűntetése oly módon, hogy a váll stabilizációjában szerepet játszó, leszakadt szalagos vápaperem helyére rögzítjük az ízületi tok megfelelő részét erre alkalmas fém horgonyokkal. Az ismétlődő ficamok megszűnnek, a váll biztonsággal használható rendszerint teljes, vagy közel teljes mozgásterjedelemben.

Az eljárás technikája: A műtétet rendszerint vezetéses (plexus) érzéstelenítésben, ritkábban altatásban végezzük (lásd anaesthesiologiai tájékoztató, beleegyezés).
A műtét a váll arthroszkópiájával (tükrözésével) kezdődik, amely során felmérjük az ízület állapotát, meggyőződünk az instabilitást okozó szakadásról, megtekintjük a rotátorköpeny mindkét oldalát esetleges egyéb sérülés fennállásának tisztázása céljából. Amennyiben az instabilitás egyértelmű okának a szalagos vápaperem leszakadása bizonyul, nyitott stabilizációs műtétet végzünk.
A váll elülső oldalán ejtett kb. 5-8 cm-es metszésből – a delta izomzat mellett, a váll izomköpeny elülső izmának leválasztásával – feltárjuk az ízületet. Az ízületi vápa csontos peremének előkészítését követően az ízületi tokot 2-3 erre alkalmas fém horgonnyal a szakadás területére horgonyozzuk. A műtét végén a műtéti területre, ha szükséges az utóvérzés elkerülésére szívócsövet helyezünk. Gondos vérzéscsillapítást követően a sebet varratokkal zárjuk be.
Műtétet követően a vállat levehető kartartóban, rögzítjük 4 hétre, ami alatt a vállat nem szabad mozgatni, de a könyök naponkénti tornáztatása fontos.
Műtétet követően többnyire 2-3 napot szükséges kórházban maradni, amíg a műtéti fájdalom jelentős mértékben csökken, és a beteg megtanulja az otthon végzendő könyöktornát.
A műtétet követő 4 hét elteltével a betegeket gyógytornász irányítása mellett megkezdik a válltornát. A mai házi betegápolási rendszerben lehetőség nyílik otthoni gyógytornász igénybe vételére.
Kontroll vizsgálat ebben az időben, 4 héttel a műtét után esedékes.

Az eljárás esetleges veszélyei: Műtétet követően felléphet a seb fertőzése, vérömleny (haematoma) kialakulása, kartartó korai levétele esetén rossz mozdulat során az ízületi tok ismételt leszakadása, melynek következtében a váll ismét ficamodhat, illetve az izomzat letapadása következtében mozgásbeszűkülés, mely a válltorna során rendszerint oldódik. Ritkán előfordulhat ér- és idegkárosodás. Vérrögösödés (thrombosis), vérrög beékelődése a tüdőérbe (tüdőembólia) a felső végtagi műtéteknél rendkívül ritka.

Az eljárás elmaradásának esetleges veszélyei: A váll ismételt ficama során a váll instabilitása egyre fokozódik, növekvő számban jelentkeznek ismételt ficamok, melyek sorén a csontos vápaperem is lekophat és a felkarcsont feje is sérülhet. Ha esetleg a későbbiekben mégis sor kerül a műtétre, a csontos vápaperem kopása miatt csontblokk átültetésére is szükség lehet, a műtét eredményessége csökkenhet és a szövődmények kialakulásának esélye növekedhet.

Más kezelési lehetőségek: Ismétlődő ficam esetén a váll visszatétele, átmeneti rögzítése. A stabilitás helyreállításának nem műtétes, alternatív megoldása nem lehetséges.