Az eljárás célja: A kilazult csípőízületi protézis (vápa vagy szár illetve mindkettő) cseréje a kialakult panaszok megszüntetésére.

Az eljárás technikája: Általában a korábbi műtét hegében (néha pedig a jobb hozzáférhetőség miatt más fetárást kell választani) tárjuk fel a csípőízületet illetve a protézist. Másodlagosan kialakult ízületi tok eltávolítása után luxáljuk a protézist és a kilazult komponenst (komponenseket) eltávolítjuk. Hasonlóan az eredeti beültetéshez kialakítjuk az új komponensek helyét. Ehhez el kell távolítani a képződött sarjszövetet és a csontcementet. Ez utóbbira ha korábban cementnélküli beültetés történt nincs szükség. Általában korábbi protézis méreténél nagyobb méretű protézis beültetésére van szükség. Abban az esetben ha a kilazulás következtében nagyobb csonthiány alakult ki csontpótlásra, vápakosár beültesésre is szükség lehet. A portézis rögzítésre antibiótikumos csontcementet használunk. A műtéttel együtt járó utóvérzés miatt egy vagy két szívócsövet helyezünk a műtéti területbe. Gondos vérzéscsillapítás után a sebet varratokkal zárjuk be. A beteg a műtét után néhány nappal már gyógytornász segítségével felkelhet, segédeszköz alkalmazásával járhat. Javasolt az operált végtag középvonalon túli mozgatásának illetve a kifordításának, valamint a mélyre ülés kerülése a ficamodás megakadályozására. Problémamentes esetben általában 9-10 nappal a műtét után kerül sor a varratszedésre és a hazaengedésre. A protézis cseréjét leggyakrabban gerincérzéstelenítésben, ritkábban altatásban végezzük (lásd anaesthesiológiai tájékoztató, belelegyezés). Antibiótikus és thrombosis megelőzést (profilaxist) alkalmazunk a két leggyakoribb szövődmény elkerülésére. A műtét során illetve az azt követő napokban vér adására van, illetve lehet szükség (lásd transfúziós tájékoztató, beleegyezés). Otthon a megtanult torna további rendszeres végzése, segédeszközzel való részleges tehermentesítés szükséges az első kontrollig, amely 6 héttel a műtét után következik ambulanter. A mai házi betegápolási rendszerben lehetőség nyílik otthoni gyógytornász igénybevételére. A betegek egy részénél a műtét után 30 napig thrombosis porfikaxis alkalmazandó, amelyet a beteg saját maga is be tud adni.

Az eljárás esetleges veszélyei: Felléphet vérrögösödés (thrombosis), vérrög beékelődése a tüdőérbe (tüdőembólia) és sebfertőzés. Vérömleny (haematoma), a protézis kificamodása (luxálódása) következhet be. Ezen esetek egy részében még a bentfekvés alatt ismételt műtéti feltárásra lehet szükség. Előfordulhat comb- vagy medencecsonttörés, ér- és idegkárosodás, kismedencei szervek sérülése. A végtaghossz különbség nem minden esetben egyenlíthető ki teljesen, tehát a műtét után is lehet végtaghossz különbség. Későbbiekben a protézis steril vagy fertőzéses kilazulása következhet be. Előbbinél egy-, utóbbinál két ülésben lehet a protézis cseréjét elvégezni. Bizonyos esetekben a protézis eltávolítására kényszerülünk, de ez a helyzet is fájdalmatlan, jól mozgó, igaz kevésbé terhelhető ízületet eredményez. Ízület körüli meszesedés és a protézis törése is bekövetkezhet. Ezen esetek egy része is ismételt műtéti beavatkozást igényel. A szövődmények általában eredményesen kezelhetők.

Az eljárás elmaradásának esetleges veszélyei: A csípőfájdalom további fokozódása, mozgáskorlátozottság súlyosbodása, életminőség további romlása. Ha a későbbiekben mégis protézis cseréjére kerülne sor a szövődmények kialakulásának esélye növekedhet, illetve a műtét eredményessége csökkenhet.

Más kezelési lehetőségek: Fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedése, fizikoterápia, reumatológiai és gyógyfürdőkezelés, röntgen besugárzás, gyógytorna, tehát összességében az un. konzervatív (nem műtéti) kezelési lehetőségek. Ezen eljárásoktól nagy valószínűséggel csak átmeneti javulás várható.