Az eljárás célja: A vállízületi kopás (az ún. glenohumeralis arthrosis) okozta súlyosan fájdalmas és mozgásában korlátozott vállízületben a művi váll (protézis) beültetése után a fájdalom megszűnik, illetve lényegesen csökken, a vállízület mozgása és a beteg önellátó képessége javul, így életminősége jobbá válik.

Az eljárás technikája: A vállízületi endoprotézis beültetést rendszerint vezetéses (plexus) érzéstelenítésben, ritkábban altatásban végezzük (lásd anaesthesiologiai tájékoztató, beleegyezés).
A váll elülső oldalán ejtett metszésből feltárjuk a beteg vállízületet. A felkarcsont károsodott fejét eltávolítjuk, majd kiképezzük a lapockában az ízületi vápa, a felkarcsontban a protézis szár helyét oly módon, hogy a szövetbarát műanyagból illetve fémből készült protézis csontcement segítségével, vagy csontcement nélkül stabilan rögzíthető legyen. (Az ízület kopásának mértékétől és a váll körüli izmok zsugorodottságától függően bizonyos esetekben nem szükséges, vagy nem lehetséges az ízületi vápa pótlása, ilyenkor csak a felkarcsont fejét protetizáljuk.) A műtéttel együtt járó utóvérzés miatt rendszerint egy szívócsövet helyezünk a műtéti területbe. Gondos vérzéscsillapítás után a sebet varratokkal zárjuk be. A kart az operált oldalon levehető kartartóban immobilizáljuk, melyet műtétet követően 4-6 hétig kell viselni. A szívócsövet rendszerint a műtétet követő második napon távolítjuk el, a váll passzív tornáztatása – gyógytornász segítségével – ezen a napon kezdődik. Fontos a könyök naponkénti tornáztatása is, a kar kartartóból történő kivétele során. Problémamentes esetben a varrat kiszedésére általában 9-10 nappal a műtét után, hazaengedésre kb. két héttel a műtét után kerül sor.
Antibiotikus és thrombosis elleni profilaxist alkalmazunk a sebfertőzés és a thrombosis, illetve a tüdőembólia elkerülésére. A műtét során, illetve az azt követő napokban vér adására van, illetve lehet szükség (lásd transzfúziós tájékoztató, beleegyezés). Otthon illetve időnként ambulanter gyógytornásszal a megtanult torna további rendszeres végzése szükséges az első kontrollig, ami 6 héttel a műtét után szükséges. A mai házi betegápolási rendszerben lehetőség nyílik otthoni gyógytornász igénybe vételére.

Az eljárás esetleges veszélyei: Műtétet követően felléphet a seb fertőzése, vérömleny (haematoma) kialakulása, illetve az izomzat letapadása következtében a mozgásbeszűkülés, mely a válltorna során rendszerint oldódik. Ritkán előfordulhat ér- és idegkárosodás. Vérrögösödés (thrombosis), vérrög beékelődése a tüdőérbe (tüdőembólia) a felső végtagi protézis műtétnél rendkívül ritka. Későbbiekben a protézis steril vagy fertőzéses kilazulása következhet be. Előbbinél egy-, utóbbinál két ülésben lehet a protézis cseréjét elvégezni. Bizonyos esetekben a protézis eltávolítására kényszerülünk, de ez a helyzet is fájdalmatlan, bár a vállmozgások ilyenkor jelentős mértékben csökkennek. Bekövetkezhet a protézis, illetve a protézis közelében a csont törése is, mely esetek egy része is ismételt műtéti beavatkozást igényel.

Az eljárás elmaradásának esetleges veszélyei: A vállfájdalom további fokozódása, a mozgásterjedelem jelentősebb beszűkülése, az életminőség további romlása. Ha a későbbiekben mégis sor kerül protézis műtétre a szövődmények kialakulásának esélye növekedhet, illetve a műtét eredményessége csökkenhet.

Más kezelési lehetőségek: Fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedése, lokálisan adott steroid+fájdalomcsillapító injekció adása, fiziotherápia, gyógytorna, reumatológiai és gyógyfürdőkezelés, tehát összességében az un. konzervatív (nem műtéti) kezelési lehetőségek. Ezen eljárásoktól nagy valószínűséggel csak átmeneti javulás várható.