Az eljárás célja: A váll szakadt izomköpenyének (az ún. rotátorköpenynek) megvarrása, az izomzatnak a felkarcsonthoz, az eredeti izomtapadási helyre történő lehorgonyzása, melynek következtében a fájdalmasan beszűkült vállmozgások fájdalmassága megszűnik vagy jelentősen csökken, és a mozgásterjedelem javul. A beteg életminősége javul.

Az eljárás technikája: A rotátorköpeny varratot rendszerint vezetéses (plexus) érzéstelenítésben, ritkábban altatásban végezzük (lásd anaesthesiologiai tájékoztató, beleegyezés). A műtét rendszerint a váll arthroszkópiájával (tükrözésével) kezdődik, ami a szakadás mértékének és a rotátorköpeny állapotának pontosabb megítélését szolgálja. Amennyiben a szakadás ezek alapján rekonstruálható, nyílt feltárással folytatódik a műtét. A váll elülső-oldalsó területén ejtett kb. 5-8 cm-es metszésből – a delta izomzat rostjait szétválasztva, kis területen leválasztva azt a csontról – feltárjuk a rotátorköpenyt. A lapocka hollócsőr nyúlványának elülső-alsó részéből, a többnyire degeneratívan megvastagodott csontból 5-6 mm-es vastagságú csontréteget eltávolítunk, megnövelve így a rotátorköpeny rendelkezésére álló, korábban beszűkült teret. A szakadás méretétől és elhelyezkedésétől függően az egy vagy több szakadt izom inát megfelelő számú öltéssel egymáshoz öltjük, illetve az előre elkészített csontos árokba horgonyozzuk. Szükség esetén ehhez fém horgonyokat is felhasználhatunk. A műtét végén a műtéti területre műtét utáni fájdalomcsillapítás céljából vékony kanült és/vagy ha szükséges az utóvérzés elkerülésére szívócsövet helyezünk. Gondos vérzéscsillapítást követően a sebet varratokkal zárjuk be. Műtétet követően a vállat levehető kartartóban rögzítjük az izomköpeny gyógyulásáig, ami 5-6 hét. Műtétet követően többnyire 2-3 napot szükséges kórházban maradni, amíg a műtéti fájdalom jelentős mértékben csökken, és a beteg megtanulja az otthon végzendő passzív válltornát.
Varratszedésre a műtétet követő 8-10. napon kerül sor ambuláns kontroll során.
A műtétet követő 5-6 hét elteltével a betegeket néhány napra felvesszük osztályunkra. Ekkor a kartartó elhagyható és néhány napos intenzív torna során megtanulható a továbbiakban otthon végzendő válltorna. A mai házi betegápolási rendszerben lehetőség nyílik otthoni gyógytornász igénybe vételére.

Az eljárás esetleges veszélyei: Műtétet követően felléphet a seb fertőzése, vérömleny (haematoma) kialakulása, illetve az izomzat letapadása következtében a mozgásbeszűkülés, mely a válltorna során rendszerint oldódik. Nagyméretű szakadás, valamint a rotátorköpeny állományának jelentős részét érintő zsíros degeneráció esetén az izomzat gyengébb marad, esetlegesen ismételt szakadás is kialakulhat, de a panaszok és a mozgásterjedelem rendszerint ebben az esetben is jobb a műtétet megelőzőnél. Ritkán előfordulhat ér- és idegkárosodás. Vérrögösödés (thrombosis), vérrög beékelődése a tüdőérbe (tüdőembólia) felső végtagi műtéteknél rendkívül ritka.

Az eljárás elmaradásának esetleges veszélyei: A vállfájdalom további fokozódása, a mozgásterjedelem jelentősebb beszűkülése, a szakadás méretének növekedése révén. Ha esetleg későbbiekben mégis sor kerül a műtétre, a nagyobb szakadás nehezebben, vagy esetleg nem rekonstruálható, a műtét eredményessége csökkenhet és a szövődmények kialakulásának esélye növekedhet.

Más kezelési lehetőségek: Fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedése, lokálisan adott steroid+fájdalomcsillapító injekció adása, fiziotherápia, gyógytorna, reumatológiai és gyógyfürdőkezelés, tehát összességében az un. konzervatív (nem műtéti) kezelési lehetőségek. Ezen eljárásoktól nagy valószínűséggel csak átmeneti javulás várható. Amennyiben a szakadás mérete a rekonstrukciót nem teszi lehetővé, arthroszkópos vagy nyílt debridement (az izmok és inak szakadt, degenerálódott széleinek, gyulladt szöveteknek az eltávolítása).