Az eljárás célja: Bizonyos sérüléstípusok (csonttörések jelentősebb elmozdulással, ízületi sérülések, szalag-, ínszakadások, kiterjedtebb lágyrész sérülések) műtéti ellátásával lehet csak biztosítani a sérülést megelőző, vagy azt megközelítő funkciót, állapotot. Sok esetben, a nem műtétes kezeléssel szemben, a beteg a gyógyulás időszakában önellátó, segédeszközzel járóképes tud maradni.

Az eljárás technikája: Csonttörés esetén a cél a törött csontvégek megfelelő helyzetben történő egyesítése, melyet közvetlenül a törés feltárásával, de fedetten is elvégezhetünk. Ezután a legjobb stabilitást adó rögzítőeszközt (lemez, csavar, velőűrszeg, stb.) behelyezzük.
Ízületbe hatoló töréseknél az ízfelszín helyreállítása az elsődleges cél, a beroppant felszín alátámasztására szükség lehet saját csont átültetésére, melyet a csípőlapátból nyerünk, külön feltárással. Térdízületi sérülésnél arthroscoppal („ízületi csőtükörrel”) is áttekintjük az ízületet, esetleges ízületen belüli lágyrész sérülések ellátása céljából.
Bizonyos szalagsérüléseket műtéttel szükséges ellátni (általában ízületek oldalszalagjainak szakadása), a műtét a szalag varrattal történő helyreállítását jelenti.
Ínsérülések esetében a szakadt ín feltárása és speciális varratokkal történő egyesítése, esetleg egyéb, a szakadt területet erősítő plasztikai eljárások alkalmazása az ajánlott eljárás.
Bizonyos esetekben a vérömleny elvezetésére draint („szívócsövet”) hagyunk a műtéti területen.
Az utókezelésben, amikor lehetséges, a korai tornakezelést részesítjük előnyben, ez csak akkor nem lehetséges, ha a sérülés jellege folytán a kívánt helyzetet biztosító rögzítés nem mozgásstabil (ún. „szituáció-stabil” rögzítéseknél). Segédeszköz használata szükséges lehet, a sérülés jellegétől függő ideig.
A műtétet megelőzően kezdve, majd a szükséges ideig folytatva trombózis („vérrögösödés”) elleni megelőzésként heparin-származékot adagolunk a szükséges ideig, sokszor távozás után a beteg saját magának végzi az injekció beadását.
A műtét körüli időszakban antibiotikum profilaxist is alkalmazunk szükség esetén (esetleges fertőzések megelőzésére).
A kórházi bentfekvés ideje sokszor nem fedi a várható rehabilitációs időt, ezért szükség lehet sebgyógyulást követően kórházi áthelyezésre, ill. mód van a lakhelyen gyógytornász igénybevételére.

Az eljárás esetleges veszélyei: Kialakulhat trombózis („vérrögösödés”), ez helyi végtagduzzanattal, fájdalommal jár, a vérrög elsodródása a tüdőerekbe emboliát okozhat, ennek halálos következménye is lehet. A műtéti területen kialakulhat fertőzés, emiatt szükség lehet ismételt feltárásra, ill. akár a fém rögzítőeszköz eltávolítására. Ízületi sérülések hosszabb távon korai ízületi „kopáshoz” (arthrosishoz) vezetnek. Törések következményei lehetnek: végtaghossz különbség, tengelyeltérések. Ízületet érintő sérülések (törés, szalagsérülés) az ízület átmeneti, vagy tartós mozgásbeszűkülését okozhatják. Megvarrt inak később ismét elszakadhatnak. A tartós ágyban fekvés tüdőgyulladáshoz, felfekvésekhez, általános legyengüléshez vezethet, ezáltal végzetes kimenetelű lehet.

Az eljárás elmaradásának esetleges veszélyei: Jelentős végtaghossz különbség, jelentős tengelyeltérések, kifejezett ízületi instabilitások, izomműködések kiesése, korai „porckopás” (arthrosis). Sok esetben a műtét elmaradása a „gyógyulás” időszakában a beteg járásképtelenségéhez vezet, ez felfekvéseknek, tüdőgyulladásnak, általános legyengülésnek ad alapot, ezáltal fatális kimenetelű lehet. A műtétek mihamarabbi elvégzése ajánlott, az idő múlásával a szöveti regenerációs képesség csökken, a lehető legjobb funkció visszanyerése egyre kevésbé valószínű.